Itt a tavasz~nyahooy! :3
A fák rügyeznek, gyönyörűséges bimbókat s virágokat hajtanak, újjáélednek felócsudva téli álmukból, a méhecskék is felkeltek, szorgosan gyűjtik össze a friss nektárt, ezzel segítve a fák beporzásában.. A nap süt, néha oly erősen, s oly magas hőt közölve velünk, mintha nyár lenne, de ez csak hamis ámítás, nyárig még kemény három hónapot el kell viselnünk! De addig is, itt a szerelem évszaka, a tavasz, amikor minden full happy és hú de jó! - Kivétel, mikor nem.
Mert szokott ám így lenni. Álmok, élet, igazság, barátság, bla-bla-bla. Mennyi mindent hallottam már ezekről a szavakról! Sőt, jómagam is prédikáltam elégszer. De talán mert úgy tartja kedvem, vagy mert van egy barátom, akinek mindezt elszónokoltam már, (és nagyon remélem, nem miattam dönt az öngyilkosság mellett) mert éppenséggel számára a tavasz nem a boldogságot jelenti.
Nos, számomra mit jelentenek? Álmok.. az élet.. igazság? Barátság?
Próbálok pozitív felfogással gondolkodni, már amennyire lehet. Mindig azt mondom : örülj, hogy nem neked kell egy afrikai kislány helyében lenned, kinek az sem biztos, hogy jut naponta akár egy korty víz is. Örülj, hogy itt élhetsz, hogy bármit megtehetsz, csak akarnod kell és tenni érte. A tenni értén a hangsúly. Nem elég akarni, vágyódni utána, kemény munkával meg kell dolgozni azért, amit szeretnél. A végeredmény mindig kárpótol, nemde? Szóval, hozzájuk képest még egy kis lakbérletben élő, alig valamicskét kereső kezdő újságíró helyzete is jó. Van, hol laknia. Van, hol melegednie. Van, hol , - jobb esetben - ennie, innia.
Aztán ott vannak az álmok. Mindenkinek vannak, talán a legmélyebb tudatában is, de szerintem mindenkinek vannak álmai, kár is tagadnia. Nekem is vannak, rengeteg, néhány talán hihetetlenül is hangzik, de kitartok mellette. (Gondolom) senki nem kíváncsi ezekre, de azért leírom, ha már szántam ennek az egész cuccosnak egy egész bejegyzést.
Körbejárni a világot, legalábbis Alaszkába mindenképp eljutni.
Mert szokott ám így lenni. Álmok, élet, igazság, barátság, bla-bla-bla. Mennyi mindent hallottam már ezekről a szavakról! Sőt, jómagam is prédikáltam elégszer. De talán mert úgy tartja kedvem, vagy mert van egy barátom, akinek mindezt elszónokoltam már, (és nagyon remélem, nem miattam dönt az öngyilkosság mellett) mert éppenséggel számára a tavasz nem a boldogságot jelenti.
 |
| Nincs olyan dolog, ami fájdalommentes leckével járna. |
Nos, számomra mit jelentenek? Álmok.. az élet.. igazság? Barátság?
Próbálok pozitív felfogással gondolkodni, már amennyire lehet. Mindig azt mondom : örülj, hogy nem neked kell egy afrikai kislány helyében lenned, kinek az sem biztos, hogy jut naponta akár egy korty víz is. Örülj, hogy itt élhetsz, hogy bármit megtehetsz, csak akarnod kell és tenni érte. A tenni értén a hangsúly. Nem elég akarni, vágyódni utána, kemény munkával meg kell dolgozni azért, amit szeretnél. A végeredmény mindig kárpótol, nemde? Szóval, hozzájuk képest még egy kis lakbérletben élő, alig valamicskét kereső kezdő újságíró helyzete is jó. Van, hol laknia. Van, hol melegednie. Van, hol , - jobb esetben - ennie, innia.
Aztán ott vannak az álmok. Mindenkinek vannak, talán a legmélyebb tudatában is, de szerintem mindenkinek vannak álmai, kár is tagadnia. Nekem is vannak, rengeteg, néhány talán hihetetlenül is hangzik, de kitartok mellette. (Gondolom) senki nem kíváncsi ezekre, de azért leírom, ha már szántam ennek az egész cuccosnak egy egész bejegyzést.
Körbejárni a világot, legalábbis Alaszkába mindenképp eljutni.
Továbbá Japánt, Párizst, New York-ot, Washington-t, Ausztráliát, Angliát, Olaszországot és még sok más országot szívesen meglátogatnék. De az elsődleges célom Alaszka. Elég furcsának tűnhet. Miért pont Alaszka?Ennyi erővel miért nem mondjuk.. mit tudom én, Brazília? Mert én Alaszkába szeretnék menni, egészen kicsi korom óta. Rajongok azért a helyért, nem tudom miért. De ha egyszer oda érek, meg fogom tudni.
Élvezni az életet. Hisz valójában olyan szép.
Ki tudja, meddig kelhetsz még fel, mikor jön el a pillanat, amikor visszasírod azokat a régi szép időket. De ahhoz, hogy ezt nagymama vagy nagypapa korodban megtehesd.. először végig kell élned azokat a szép időket. Bizony, ott vannak ám, foltosan, néha könnyekkel áztatva, de ott vannak.
Ezen a világon annyi mindent lehet tenni és meg is szeretném tenni. Extrém dolgokat, amikre mindörökké emlékezni fogok. Amikre nem megbánással, hanem büszkeséggel tekinthetek vissza.
Hülyéskedni, mosolyogni, sírni a röhögéstől.. az igaz barátaimmal együtt.. és velük együtt jókat bulizni. Kihagyhatatlan szakasz, nincs kedvem antiszociális életmódot folytatva elsuhanni felette. Megbízom, szeretem az igaz barátaimat, s azokat is, akik csak a barátaim, de nem annyira ismerjük egymást.
Kezdeni valamihez magammal. Talán a rajz, talán az írás, esetleg természet terén. Vagy fotós? Esetleg építész mérnök? Ki tudja. Valami csak leszek..
Tombolni, ha fáj. Ehhez kapcsolódva, találni valaki olyan "nagy" Ő-t, aki képes elviselni..
Küzdeni az álmaimért. Nem feladni és elfutni.. Hanem felállni és elérni.Élvezni az életet. Hisz valójában olyan szép.
Ki tudja, meddig kelhetsz még fel, mikor jön el a pillanat, amikor visszasírod azokat a régi szép időket. De ahhoz, hogy ezt nagymama vagy nagypapa korodban megtehesd.. először végig kell élned azokat a szép időket. Bizony, ott vannak ám, foltosan, néha könnyekkel áztatva, de ott vannak.
Ezen a világon annyi mindent lehet tenni és meg is szeretném tenni. Extrém dolgokat, amikre mindörökké emlékezni fogok. Amikre nem megbánással, hanem büszkeséggel tekinthetek vissza.
Hülyéskedni, mosolyogni, sírni a röhögéstől.. az igaz barátaimmal együtt.. és velük együtt jókat bulizni. Kihagyhatatlan szakasz, nincs kedvem antiszociális életmódot folytatva elsuhanni felette. Megbízom, szeretem az igaz barátaimat, s azokat is, akik csak a barátaim, de nem annyira ismerjük egymást.
Kezdeni valamihez magammal. Talán a rajz, talán az írás, esetleg természet terén. Vagy fotós? Esetleg építész mérnök? Ki tudja. Valami csak leszek..Tombolni, ha fáj. Ehhez kapcsolódva, találni valaki olyan "nagy" Ő-t, aki képes elviselni..
Legyőzni a félelmeimet, vagy legalábbis találni rájuk egy módot, amivel nem hátráltathatnak tovább.
Mindezt teljesíteni.
És ha kevésbé komolyra fogom a dolgokat, - szerezni ilyen Chi-chanos párnákat. *w*
Irtó cuki mindegyik! Na, ennyit a komolykodásról, ehehe.. ^^"
Pedig még a címről nem is beszéltem! >O<
Tehát.. ööö.. Ez egy kis valami. Novella, részlet, gőzöm sincs, de valami. *megvonja a vállát*
Végül is, itt minden lehetséges..
Irtó cuki mindegyik! Na, ennyit a komolykodásról, ehehe.. ^^"
Pedig még a címről nem is beszéltem! >O<
Tehát.. ööö.. Ez egy kis valami. Novella, részlet, gőzöm sincs, de valami. *megvonja a vállát*
Végül is, itt minden lehetséges..
Ez a kép nagyon inspirálóan hatott rám.. :"o Én mondjuk nem mernék kiállni az útra egy ilyen táblával, mert ki tudja milyen perverz autósok kocsikáznak arra.. Na mindegy.
*~§~*
Nagyot sóhajtasz. Elnyújtózkodsz a kiszáradt, szinte sárga színű füvön, mely még az árnyékodat is áldásként veszi, addig is nem kell a tűző nap melegét elviselnie. Nem a sivatagban vagy hol nézel fel az égre, csupán a házatok hátsó kertjének udvaráról. Nyár van, pusztító hőséggel társítva. Az állatok elbújnak az árnyékba, a hűsbe, még a lusta, de gyönyörű szép hófehér macskád is egyre gyorsabban issza ki tálkájából a vizet, pedig köztudott, hogy utál vízzel érintkezni. Az égen nem látni egyetlen felhőt sem, még madarakat sem.
Szöcskék zümmögne, a szél kitartóan fúj, de sajnos csak felkavarja az amúgy is meleg levegőt. Nem kell védened a szemed, napszemüveged épp eléggé gátolja a sugárzást. Nincs kedved élni. Unatkozol, pedig milliónyi dolgot kéne megtenned. Arra gondolsz, hogy talán a könnyeiddel meglocsolhatnád a füvet. De nem jönnek könnyek. A macskád megkockáztat kicammogni a napra, hogy hozzá dörgölőzhessen az arcodhoz, mert zavarja, ha nem csak vele foglalkoznak. - Naaa.. fordulsz a másik oldaladra, és az arcod hozzáér a száradt fűhöz. - Ez a világ kegyetlenül megjárja.. - motyogod. - De hát, akik itt élnek, azok úgy szintén, Sebastian! - vakargatod meg cicád selymes fülét. - Úr isten, égetsz! Na, húzás befelé az árnyékba! - tápázkodsz fel. A macska szíves örömest végre hajtja parancsodat, várakozón még vissza tekint rád.
- Marad! - jelented ki szigorú hangsúllyal, mutató ujjad felemelve.
Végül is.. Csodaországban lenne a legjobb. Alice annyira, de annyira szerencsés. És még fel sem fogja.. Ha egyszer, csak egyetlen egyszer véletlenül egy fehér nyuszi elsuhanna előttem.. Biztos, hogy habozás nélkül követném. Itt már nincs maradásom. Romlott egy hely ez. - gondolod, a szandálodat vizsgálgatva. Csak egy káposzta lepke szállt rá, de te levegőt venni is alig mersz, nem akarod el ijeszteni a csöppnyi jószágot, aki nyugodtan pihenget ott, hol van. Valami eszedbe jut, de kíváncsi, játékos kedvenced játékszernek hiszi a pillangót, oda somfordál hozzád, hegyes karmaival felszerelt mancsát már lendíti is, de a lepke már messze fönt jár. Aggódsz érte, hogy netalán könnyű és vékonyka teste a nap tüzében elég, de örülsz, amiért elmenekült a macskád vadászata alól. Egy ideig követed szemeddel a kék égen, ahol fehér, kicsit áttetsző bárányfelhők kezdenek el rohamos tempóban szállingózni. A szél idelent nem fúj annyira, de a felhők járásából ítélve hamarosan készül valami. Talán egy kis nyári zápor, végre.
Megpróbálod felidézni azt az érzést, ami még mielőtt Sebastian el akarta volna kapni szegény pillangót merült fel benned. De túl hirtelen jött, így el is ment. Továbbra is a felhőkre nézel, napszemüvegeden keresztül is hunyorogva.
Babakék. Kék. Fehér.. - kattognak a gondolatok benned. - Fehér!
- Megvan! - suttogod, felugorva. Követnem kellett volna. Talán ha követtem volna az én kis fehér nyuszimat, ki esetemben pillangó volt.. talán.. akkor más lenne, akkor másképp alakulna. - gondolod, újjabb érzést érezve. Megbánás, félelem, szorongás. Megrázod a fejed, majd lassú léptekkel bemész a házba, sarkadban a hű Sebastiannal.
E pár perc érzéseit gondosan elraktározod magadban. Csodaországot, az álmodozásodat, az apró kis pillangót.. és a szomorúságod maradandóságát. El fogod mindezeket felejteni talán, de az érzésüket mindenképp meg akarod jegyezni. Bármilyen rövid is volt, talán máskor nem engedhetsz meg magadnak íly álmodozó lazításokat. Nem tudhatod, mit hoz a jövő.
Szöcskék zümmögne, a szél kitartóan fúj, de sajnos csak felkavarja az amúgy is meleg levegőt. Nem kell védened a szemed, napszemüveged épp eléggé gátolja a sugárzást. Nincs kedved élni. Unatkozol, pedig milliónyi dolgot kéne megtenned. Arra gondolsz, hogy talán a könnyeiddel meglocsolhatnád a füvet. De nem jönnek könnyek. A macskád megkockáztat kicammogni a napra, hogy hozzá dörgölőzhessen az arcodhoz, mert zavarja, ha nem csak vele foglalkoznak. - Naaa.. fordulsz a másik oldaladra, és az arcod hozzáér a száradt fűhöz. - Ez a világ kegyetlenül megjárja.. - motyogod. - De hát, akik itt élnek, azok úgy szintén, Sebastian! - vakargatod meg cicád selymes fülét. - Úr isten, égetsz! Na, húzás befelé az árnyékba! - tápázkodsz fel. A macska szíves örömest végre hajtja parancsodat, várakozón még vissza tekint rád.
- Marad! - jelented ki szigorú hangsúllyal, mutató ujjad felemelve.
Végül is.. Csodaországban lenne a legjobb. Alice annyira, de annyira szerencsés. És még fel sem fogja.. Ha egyszer, csak egyetlen egyszer véletlenül egy fehér nyuszi elsuhanna előttem.. Biztos, hogy habozás nélkül követném. Itt már nincs maradásom. Romlott egy hely ez. - gondolod, a szandálodat vizsgálgatva. Csak egy káposzta lepke szállt rá, de te levegőt venni is alig mersz, nem akarod el ijeszteni a csöppnyi jószágot, aki nyugodtan pihenget ott, hol van. Valami eszedbe jut, de kíváncsi, játékos kedvenced játékszernek hiszi a pillangót, oda somfordál hozzád, hegyes karmaival felszerelt mancsát már lendíti is, de a lepke már messze fönt jár. Aggódsz érte, hogy netalán könnyű és vékonyka teste a nap tüzében elég, de örülsz, amiért elmenekült a macskád vadászata alól. Egy ideig követed szemeddel a kék égen, ahol fehér, kicsit áttetsző bárányfelhők kezdenek el rohamos tempóban szállingózni. A szél idelent nem fúj annyira, de a felhők járásából ítélve hamarosan készül valami. Talán egy kis nyári zápor, végre.
Megpróbálod felidézni azt az érzést, ami még mielőtt Sebastian el akarta volna kapni szegény pillangót merült fel benned. De túl hirtelen jött, így el is ment. Továbbra is a felhőkre nézel, napszemüvegeden keresztül is hunyorogva.
Babakék. Kék. Fehér.. - kattognak a gondolatok benned. - Fehér!
- Megvan! - suttogod, felugorva. Követnem kellett volna. Talán ha követtem volna az én kis fehér nyuszimat, ki esetemben pillangó volt.. talán.. akkor más lenne, akkor másképp alakulna. - gondolod, újjabb érzést érezve. Megbánás, félelem, szorongás. Megrázod a fejed, majd lassú léptekkel bemész a házba, sarkadban a hű Sebastiannal.
E pár perc érzéseit gondosan elraktározod magadban. Csodaországot, az álmodozásodat, az apró kis pillangót.. és a szomorúságod maradandóságát. El fogod mindezeket felejteni talán, de az érzésüket mindenképp meg akarod jegyezni. Bármilyen rövid is volt, talán máskor nem engedhetsz meg magadnak íly álmodozó lazításokat. Nem tudhatod, mit hoz a jövő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése